Jodie élete a világ körül

Hogy szokta kezdeni anya???  Úgy hogy drágáim….még csak három éves vagyok , de rengeteg dolog történt azóta velem, hogy megszülettem. Egy évig egy másik családnál voltam.

Nem emlékszem rá hogy hogy kerültem oda, de egy évig velük voltam és rossz dolgokra nem emlékszem. Azt tudom , hogy segítséget kértek az Agár fajtamentéstől, jött Henni és a választott tesómmal együtt elvitt minket egy olyan helyre , ahol nagyon sok pajti volt, nagy kert , lehetett szaladgálni sokat.  

Persze egész nap nem lehettünk kint Dobikával, mert a többi kutyának is levegőzni kellett és szaladgálni, és nem ismertük egymást olyan jól, hogy egész nap együtt kint lehessünk.

Voltak akik vigyáztak ránk. Henni, Pipi, Jodie, Bogi , Karina, Csenge…felváltva vigyáztak ránk, etettek, itattak, kitakarították a kennelünket, összetakarították az udvart, virágot ültettek, locsoltak és nem maradt el a napi többszöri simogatás és játék sem.

Örökbefogadó napot szerveztek. Az azt jelenti hogy kijött sok család és nézegettek minket , mint a verseny lovakat, hogy kit vigyenek haza , ki a legcukibb, ki tetszik a gyerekeknek…aztán elvitt engem Jodie és Laci. Akkor még nem tudtam hogy Jodie lesz Anya és Kandúr ( Laci ) lesz Apa. Akkor ment el egy 17 éves kis olasz kutyijuk Speedyke és szintén 17 éves kis olasz Bocika, rá egy évre.

Gondolkodtak hogy helyettük legyen e másik kutya. Nagy kutya nem jöhetett szóba mert a kis olaszok miatt kicsi a kutyi ajtó a bejárati ajtónál. 

Az örökbefogadó napon haza vittek a Popovics haciendára és megdöbbenve láttam, hogy az udvaron  a nagy kerti padon a párnák között egy fehér csivava terpeszkedik…erről nem volt szó idáig, hogy nem én leszek a házi kedvenc egyedül!!!!!!

Persze egész nap sunyított és került , de én is meg voltam szeppenve…azt mondta anya a Henninek hogy elvisz engem hozzájuk , meglátjuk hogy visel el a 15 éves csivi ( Vinike) és meglátják mi lesz.

Aztán anya szombat este visszavitt és azt hittem hogy nem vagyok aranyos, vagy nem kellek nekik. Végül megbeszélték apával hogy Vinike nem kapott tőlem infarktust, tehát visszajöttek érten és azóta fenekestül megváltozott az életem. 

Gondolom így zajtott a beszélgetés az ágyban reggel, kávé mellett….

apa : nagyon cuki volt a Bambika ( akkor még ez volt a nevem, de ez olyan lányos )

anya: mit gondolsz, el lenne a Vinivel??

apa : látod nem szóltak egymáshoz, nem vesztek össze

anya : akkor szeretnéd??????

apa : igen nagyon…

anya : akkor hozzam haza ???

apa : Hozd haza…

anya : mi lesz ha kimegyünk külföldre???

apa : akkor visszük magunkkal a kutyákat is….

Kb így zajlott szerintem a beszélgetés, aztán anya jött dolgozni a mentéshez és összecsomagolt munka után, és elindultunk haza…

Vinike három hét után már közelebb engedett magához , nem mondom hogy szoros barátság alakult ki közöttünk, de belenyugodott.

Aztán jött a felfordulás , úgy döntött apa hogy elfogadja a munkát amit ajánlottak neki a Bahamákon. Sajnos Vinike nem jöhetett velünk mert a 26 órás utat 15 évesen már nem bírta volna, nem vállalta a Budapest Cargó , aki engem szállított. Talált anya egy szerető családot neki….

Nagyon jó életem van, soha nem kellett fegyelmezni , mindig jó fiú voltam és most is az vagyok. Na jó , volt hogy leszidott anya, amikor a steak-jét levettem a tányérjáról…bement valamiért a konyhába, azt hittem nekem terítette az utolsó tányért, de neeem…jött és nézte hogy hová tünt, én meg jóízűen elkezdtem volna falatozni , ha nem vette volna észre.

Most hogy szülinapom volt kaptam egy steak tortát. Négy kis szelet steak -et sütött anya és a tetejébe a három éves gyertyám volt beleszúrva. De láttátok sokan, és köszönöm hogy ennyien szerettek minket és olvasgattok rólunk .

Jól érzem magam és minden pajtikának ilyen gazdikat kívánok, akárhol is éltek. Egész nap anyával vagyok, mert apa elmegy dolgozni fél kilenckor, és délután fél hatkor jön haza.

Anyával sokat sétálunk, futunk a parton, apával egy héten háromszor három kilométert futunk reggel munka előtt. Amíg edzeni megy anya vagy lemegy úszni, búvárkodni, addig elnyújtózhatok a nagy francia ágyunkon….ennél jobb elfoglaltság nincs is a világon. Amíg tanul , vagy írja a blogját, vagy filmeket néz angolul ( hogy addig is tanuljon ) akkor ott fekszem hozzá símulva:-))

Hétvégeken mindig van valami program. Vagy elmegyünk felfedezni új helyeket, új partokat, vagy elmegyünk ebédelni és engem is visznek mindenhová. Mint az árnyék, követem őket, főleg anyát mindenhová. De hát ez ismerős pajtikák , ugye?? egy percre sem veszíthetjük szem elől a gazdikat. Nehogy segítségre legyen szükségük és MI nem vagyunk ott. Ez katasztrófához vezethet. Mindig résen kell lennünk. 

Ha belegondoltok nem nagy áldozat ez a részünkről , mert mindannyian csodás életet élhetünk , szeretettt gazdijaink körében.

Most nyáron itt volt a kisgazdim a családjával együtt és hozta a szerelmemet is ( Nasi a jack russel ) Rengeteget rosszalkodtunk, szétszedtük a házat ha egyedül voltunk, de a Nasi miatt. Én jó gyerek vagyok tudják anyáék, de ha a Nasi játszani akart, akkor játszottunk. 

Nagyon hiányzik , most hogy elmentek….most csak anya maradt és este apa. Hazamennek nemsokára két hétre , de én nem mehetek, mert nekem három nap az út oda és vissza is annyi…

Jön anya barátnője a családjával és remélem úgy kényeztetnek majd ahogy nekem kijár. Végülis én vagyok itthon….

Ha szeretnétek vigyázni rám, akkor vendégül látlak titeket, ha anyáék utazni szeretnének. Jó buli lesz, írjatok anyának…..