Jodie élete a világ körül

Egy igazi meglepetés….

A balesetem óta nem nagyon történt velem semmi. A tavalyi évem a gyógyulással telt, persze többször voltam otthon, de csak pihenési céllal és hiányzott a családom. Sok időt töltöttem a kórházban, otthon gyógyulgatva. Igazi felfrissülés volt , amikor az orvos zöld utat adott az utazásra.

Először Balin voltam a lányomékkal februárban, még a balesetem előtt. Utána már csak nyáron mentem az unokámért, akit 1 hónapra elraboltam anyáéktól. A lelkem teljesen rendbejött az 1 hónap alatt. Utána hazavittem.

A következő látogatásom a születésnapunk volt Lenivel. Az én egy hetem minden napja a 70 éves szülinapomról szólt. Fotózás, élményfestés, designer ruhák válogatása, majd egy hétvége a drága barátnőim csatlakozásával a Mala Gardenben. Felejthetetlen volt, köszönöm.

Amikor visszatértem Marbellába a férjemtől kaptam egy vörös fényű infralámpát a szülinapomra, ami elősegíti még jobban a bőröm gyógyulását. Napi 20 perc a lámpa előtt állva.

Ekkor már negyedszer voltam otthon…aztán jött a karácsony. Nálunk az mindig családi ünnep, még soha nem voltam a gyerekeim nélkül karácsonykor. Meglepetésnek szántam..

Csak a barátnőmmel beszéltem meg, annyira izgatott voltam. Megvettem a repjegyet oda-vissza és vártam hogy eljöjjön az idő amikor neki indulhatok a meglepetés kalandnak. Esténként amikor lefeküdtem, lejátszódott a fejemben a meglepetés ereje. Kérdezte a barátnőm hogy ” csak hazamész és bekopogsz????” Mondtam neki hogy pont így terveztem :-))))

Már a gépen is nagyon izgatott voltam, mosolyogtam mint a japán túristák egész úton. Vettem egy kis üveg pezsgőt a gépen, és eliszogattam, boldogságban úszva. Taxival mentem haza, egyébként mindig kijönnek értem, de ez is része volt a meglepetésnek. Kérdezte a taxis is hogy vár a család??? Mondtam hogy meglepi…aztán nagyon figyeltem hogy senki ne legyen az utcába aki lebuktathatna:-))

Gyorsan előkerestem a kulcsomat, szorongattam egy kicsit, amíg a taxis bíbelődött a bankkártyás fizetéssel. Gyorsan bementem a kertbe. nem volt ott a kiscsaládom kocsija…hurrá . Belopóztam a lakásunkba, és a függöny mögül leskelődtem mint a betörők, hogy mi történik az udvaron.

Kb fél óra múlva hallottam hogy megérkezett a kocsi és egyre izgatottabbá váltam. Reszketett mindenem az izgalomtól. Fogtam a kis barcelónai proseccomat és lassan megindultam a lépcsőn felfelé…. majd kiugrott a szívem a helyéről. Kopogtam…semmi , megint kopogtam , megint semmi. Harmadszori kopogásra kidugta a fejét Nasika ( Lenike kis kutyája).

A kiscsaládom még mindig sehol…gondoltam lesz ami lesz benyitok!!!! Mindenki csak állt megmerevedve, hogy mit keresek én itt!!! A lányom olyan hosszan ölelt mint a kórházba, mikor ott töltött velem egy hétvégét.

Leni csak azt ismételgette hogy Muttika hogy kerültél ide?? Hogy, hogy, mit keresel itthon???? Életemben nem okoztam senkinek ekkora meglepetést!!! A vejem kérdezte hogy van kulcsod??? Hogyne lenne mikor itt lakom:-))))

Csak később tudtam meg hogy hallották a kopogást, de azon tűnödtek hogy ki lehet az?? Kinek van ide kulcsa?? Nem szokott hozzájuk senki jönni bejelentés nélkül….a fiam dolgozik…a nagy tűnődésben nem nyitottak ajtót :-))

A barátnőm rögtön hívott hogy na, na , milyen volt a meglepetés???? A világ legcsodálatosabb dolga, ha szeretteidnek ekkora örömöt tudsz okozni! Csak egy pár napot voltam, együtt készítettük a karácsonyi menüt, mint mindig. Meglátogattam szeretett barátnémet, mint mindig….

Vigyáztam a Dodókára, amíg a fiamék vidéken voltak a másik szülőknél. És persze gész nap az unokámmal játszottunk, sétáltunk, kirándultunk és jókat beszélgettünk, nevetgéltünk.