Jodie élete a világ körül

Még csak két hónap telt el, hogy haza ment a kis családom. Az egész nyarat itt töltötték, de a suli miatt és más egyéb elfoglaltság miatt augusztus elején haza mentek.

Ez a két hónap hamar elszaladt, mert tudtuk hogy októberben két hetet otthon töltünk. Megígértem Lennynek hogy a szülinapjára már együtt leszünk. Amit az ember a gyereknek ígér , azt illik betartani….

Már tavasszal tudtuk hogy mikor szeretnénk menni és elkezdtem szervezni, hogy Szávikának szerető pótmamit találjak.

Egy kedves barátnőnk a családjával vállalta hogy kijönnek és akkor mi nyugodtan utazhatunk. Nem tudok elég hálás lenni ezért a két hétért. Otthon eszembe sem jutott aggódni hogy mi van szegény kiskutyámmal , tudtam hogy a legjobb kezekben hagyom. Kutyás család, négy felnőtt gyerekkel….egész nap kényeztették, sétáltatták, Szávika azt sem tudta kinek az ágyában aludjon. Minden nap kaptam a csodás képeket. Tényleg nem kellett izguljak.

Otthon sok intézni valónk akadt. Kandúrnak sok üzleti és baráti találkozója volt, nekem pedig hivatalos és privát ügyet kellett elintéznem.

A jogosítványom lejárt , de azt meg tudtuk hosszabbítani online. Mire haza értünk már mehettem is érte az önkormiba. 

Az útlevelem csak jövő októberben jár le , de mivel jövőre nem biztos hogy utazni tudunk, ezt is megszerettem volna hosszabbítani. Ezt csak személyesen lehet, mivel fénykép, ujjlenyomat és egyéb nyalánkságok kellenek, mert ez egy komoly okmány…. Na itt kezdődtek a bajok. Nem tudott az ügyintéző ujjlenyomatot venni. A tíz ujjból kettő érvényesnek kell lenni, csak így fogadja el a Belügyminisztérium. Húsz perc próbálgatás után hívta az iroda vezetőt , hogy most mit csináljunk??? Ujjlenyomat hiányában csak egy évre tudják meghosszabbítani!!! Mondom egy évig még érvényes, semmi értelme! Forgatták az ujjamat mint a ringlispilt, de csak nem jött össze. Mondom akkor vagy itthon maradok, vagy visszamegyek, de akkor itt ragadok, mert követség csak Amerikában van, de oda nem engednek be ujjlenyomat nélkül. Huszonkettes csapdája!! Kezdtem feszült lenni. Kb fél óráig próbálkoztak és kérdezi az ügyintéző hogy sokat dolgozok a földeken, sokat takarítok, mosogatok, hogy eltűntek az ujjlenyomataim????

Hát én most élem a nyugodt nyugdíjasok életét a Bahamákon, válaszolok neki. Erre mint aki megvilágosodott , felkiált hogy akkor a sós víz az oka…..eltűntek nyolc hónap alatt a redők az ujjaim végéről.

Klassz!!! 

Mi a megoldás??? kérdezem a kisasszonykát…. Hát van még egy lehetőség. Keressek egy bőrgyógyász szakorvost , aki igazolja hogy koromnál fogva véglegesen eltűntek az ujjlenyomataim…

Pislogtam mint hal a szatyorba, hogy mi van????

Sétáltam haza eszembe jutott a saját bőrgyógyászunk ( mert ugye van saját fogorvosod, nőgyógyászod, ügyvéded, stb) . A problem az volt hogy vidéken lakik, ott a klinikája, de hetente egy szer itt van Budapesten szerdánként! Milyen nap is van????? Persze hogy szerda! Gyors telefon, közli az asszisztens hogy egész nap be van táblázva a doktor úr, de most látja hogy lemondtak egy időpontot fél kettőre. Jó az nekem???? Miazhogy…

Bemegyek, mondom mi a gondom , hogy útlevelet hosszabbítok, mire rávágja hogy nincs ujjlenyomatod, ugye???? Honnan tudod??? Anyukájának tavaly ugyanez volt. 

Hogy nekem mekkora szerencsém volt, ha már így alakult. A tavalyi anyukájának kiállított igazolást átírta az én nevemre, az én adataimmal és már repültem is vissza a kormány ablakba.

Nem hittek a szemüknek az ügyintézők hogy három óra múlva megint ott vagyok. Nagyot futottam aznap! Azt ajánlották hogy fordíttassam le angolra, közjegyzővel érvényesítsem és mindig vigyem magammal, ha utazok , mert ha valahol szükségem lesz az ujjlenyomatra , akkor ezzel a hivatalos hitelesített dokumentummal bárhol igazolhatom, hogy halló ezért hiányzik az újlenyomat…..

És ez még csak  az első nap volt otthon:-))))

Minden fontos dolgot elintéztem. Sajnos sok mindenre nem volt időnk és most nem is megyünk egyhamar. Ahogy tervezzük, talán jövő karácsonyra megint haza tudunk menni .

Hálistennek a többi programom gördülékenyebben ment .  Megünnepeltük az unokám szülinapját otthon a kertben, mert hazavittük a jó időt , az enyémet a kedvenc helyünkön, találkozások, beszélgetések, orvosi tanácsok, minden ami hasznos lehet számunkra idekint..

Amikor megérkeztünk a reptérre , vártak bennünket, tudtam hogy jön Lenny is, apával Attival ( Így legyen ötösöm ) jött a Muttika elé a reptérre.

Mikor hazaértünk nagy volt az öröm , végre a fiamat is magamhoz ölelhettem és amikor felmentünk Almáékhoz, meglepetés parti várt ránk , majd kiugrottam a bőrömből. Mindenki ott volt akit szeretünk. A családunk , Kandúr családja és a két fiatalkori barátném, akiket testvéremként imádok! Azt sem tudtam kit öleljek meg előszőr. Tele voltam érzelemmel. Mennyire hiányoznak a szeretteid , ha távol vagy tőlük. 

Mi nem vagyunk hagyományos család! Szimbiózisban élünk, minden lépésünket figyeljünk, együtt gondolkodunk és együtt tervezzük a jövőt. Mindig is imádtuk egymást, ezért volt nehéz az elválás.

De most fel vagyok töltődve és várom a nyarat hogy megint együtt legyünk. Hosszú lesz mert nyolc hónap! Remélem addig valamelyik barátunk meglátogat, és megmutathatjuk nekik a sziget csodás részeit. 

Higgyétek el, a legfontosabb a világon a család. Minden más másodlagos….