Mikor neki indultunk a nagy kalandnak, mindent pontosan végig jártunk, mit, hogyan, mikor, merre , meddig. Nyilván ha csak nyaralni mész akkor is utána nézel mit lehet és mit nem , egy adott országba, hogy élvezhesd a nyaralásodat. Három hónapba került mire a végére értünk a tennivalóknak. Más a helyzet ha turista vagy és más ha rezidens. A Kandúr munka vízumot kapott és én pedig tartózkodási vízumot , amit a banknak minden évben meg kell hosszabbítani és persze keményen fizetni a külföldi munkaerőért. Megpróbálnak mindent a helyi munkaerő piacon megoldani, de ha nincs megfelelő ember ( pláne mint a Kandúr ) akkor a fejvadászok neki indulnak és megszerzik a legjobbat az egész világból. Akikkel tudnak dolgozni otthonról azok nem kerülnek ennyi pénzbe. Akire itt van szükség azt pedig megszerzik és sok munka, pénz van mögötte, mire itt elkezdheti a munkát. Gondoljatok bele hogy ha valaki feleséggel, gyerekekkel jön, mennyivel összetettebb dolog, főleg ha a feleségnek is kell munkát találni és a gyerekeknek iskolát.
A turisták elvileg három hónapig tartózkodhatnak a szigeteken vízum nélkül , csak a Health VISA-t kellett kitölteni idáig, de most már ez sem kell.
A kis családom kint van, tudjátok. Amikor megérkeztek a Nassaui reptérre, sok kérdést tettek fel nekik, mivel gyerekkel, kutyával, sok bőrönddel érkeztek és nem szállodai foglalásuk volt hanem egy privát apartman címét adták meg, ami a miénk.
Itt kezdődött a problem….csak harminc napot engedélyeztek a három hónap helyett, bepecsételték, és 30 nap múlva vissza invitálták őket az Immigrációs hivatalba.
Hívtuk Jasont. Elvitte őket nyitásra, de hát a bahamai kilenc óra az fél tíz. Nyitásig az utca másik oldalán kellett várni. Amikor be akartak lépni a hivatal udvarára, Attit nem engedték be papucsba, rövid nadrágba. Egy turistát…. Ez komoly hivatal, rendesen fel kell öltözni!
Irány a tűző napon a belváros , ahol a legközelebbi boltba vett egy zárt sarut , de hosszú nadrágot nem kapott. Akkor már egy órája várt Alma és a Lenny a tűző napon. Irány vissza fel a hegyre a zárt cipővel, majd Atti mondja hogy nem kapott hosszú nadrágot….erre a biztonsági őr, hogy ok akkor menjen be :-((((((
Még egy óra várakozás után, miután már mindenki ,aki utánuk jött elintézte a dolgát, nagy nehezen intettek nekik hogy come on…
Hőmérséklet mérés, fertőtlenítés, mint egy katonai kórházban és már szaladhattak is fel gyalog a harmadik emeletre. Minden papírt , útlevelet odaadtak és közli az antipatikus helyi hölgy , hogy nem adja meg a további tartózkodást, mert hol van az apartman tulajdonosa, ki ő, hol szálltak meg, ki az anyja, hogy kerültek ide. Ha bérelt az apartman kérik a bérleti szerződést ha megvettük akkor az adásvételit….soroljam még???? Nyolckor indultak és fél háromra értek haza….eredménytelenül, de annál feszültebben. Próbáltunk mindent összeszedni de jött ugye a hétvége, amikor senki sem dolgozik.
Hétfőn reggel két megbeszélése is volt a Kandúrnak, csak utána tudott visszajönni értünk és neki indultunk másodszorra teljes díszben, szépen, elegánsan kiöltözve, anya, apa, mutti, papi, gyerek….csak a kutyákat hagytuk itthon:-)))
Vittem még az otthoni házassági anyakönyvi kivonatunkat is angol nyelven, közjegyző által hitelesítetten. Nehogy azt kelljen bizonyítanom hogy tényleg a felesége vagyok és nem az anyja :-)))))))))))))))))))
Leparkoltunk, majd ismét az udvaron üldögéltünk egyedül, most egy fedett helyen. Fél óra múlva intett az arc , azt hittünk nekünk. Az utánunk érkező familiát hívták be. Azt mondja öt perc….mondanom sem kell hogy ez a bahamai öt perc fél óra volt, majd mondja hogy pár perc és mehetünk, mert igaz hogy kijött már mindenki, de MOSSÁK A LÉPCSŐHÁZAT….ilyen a világon nincs.
Kb 20 négyzetméteres előtérről beszélünk, ami bizony elég nehezen száradt fel….kellett a mindjárt helyett egy negyven perc. Aztán megjött robogóval az étel futár…na mondom, tuti még megebédelnek….Végre bementünk, lefertőtlenítve , tisztán, ropogósan. Odaadtunk kétszer annyi papírt, dokumentumot , útlevelet a bahamai igazolványunkat , munka szerződést és már én sem tudom követni , hogy mit még.
Nézték a Kandúrt, aki igazgató , engem mint a feleségét, Almát hogy a Kandúr tényleg az apja , gyereket, Attit….egy díszes társaság voltunk. Végre felfogták hogy egy magas pozícióban lévő ember családjával szarakodnak , és röpke húsz perc múlva kitöltöttünk még egy rakat papírt ott a helyszínen, majd megint várakoztattak bennünket , és nagy nehezen bepecsételték augusztusig a turista vízumot. A szerencse hogy fizetnünk nem kellett ezért a hosszabbításért.
Jason elmondta hogy mindezt megcsinálták volna ha valakinek teszünk a zsebébe 500 dollárt….azért az a mostani árfolyam mellett 200 ezer forint!!!!
Azt inkább pezsgőre költjük és iszunk egy pohárral erre a nagy sikerre !!!
Jodie élete a világ körül 
Hozzászólás