Jodie élete a világ körül

Soha nem voltam korábban még a Karib szigeteken, így a Bahamákon sem. Valahogy mindig vagy délre mentünk, vagy keletre Ausztrália felé…. Leginkább Európába jártunk nyaralni, de volt egy-két ínyenc hely is, amit a mai napig bánnék , ha kihagytuk volna őket.

Ausztrália, Sri Lanka, Mauritius , Dubai, Abu-Dhabi és egyszer voltunk San Franciskóba és Braziliába,

Brazilia volt az első 2008 februárban, a karnevál idején. 

Európában az emberek hasonlóak, szeretik az országukat, szeretik a barátjaikat, a családjukat, és nagyon sok országban sokkal vidámabbak, mint otthon.

A Bahamákról nem tudtam semmit. Ismeretlen emberek, ismeretlen kultúra, távol az otthontól.

Igaz hogy még csak hat hete vagyunk itt, de az első pillanattól éreztem hogy itt valami melegség fogadott (és itt nem az időjárásra gondolok). Olyan nyugodtan élnek és dolgoznak, hogy szinte már az agyamra mentek. :-))

Aztán ahogy olvastátok mindenki az első perctől kezdve figyelemmel és segítséggel volt irántam. Nyilván a Kandúrnak könnyebb, hiszen dolgozni jött ide és imádják, mert egy zseni!

A bank tulajdonosa elvitt minket az első hétvégén egy sushi étterembe és folyamatosan engem kérdezett hogy hogy érzem magam, mit csinálok…Fontos számára is, hogy Én jól érezzem magam mert akkor a Kandúr is boldogan, nyugodtan dolgozik!! Volt aki azért ment haza mert az asszony nem bírta, vagy a gyerekek. Én tudom hogy nem örökre jöttünk és a családommal együtt leszek újból pár év múlva…

Jött Jason aki mindig segített , ha kávéfőzőt kellett venni akkor is itt volt…. Apropó , kávéfőző. Vettünk egy Krups darálós kávéfőzőt és a második főzésnél úgy tűnt nem akar második kávét csinálni.

Valamiért nem darált. Már azon voltam hogy visszaküldetem Jasonnel , amikor is gondoltam egyet és szétszedtem. A baj az volt hogy egymás mellett volt a kávédaráló és a zacc és a forró víz. Na ettől a következő adag kávét nem darálta le , mert nedves lett!!! Ugye a nedves kávét, ami megszívta magát , nem vitte a daráló. Olyan barna vizet eresztett ki, mert nem darált viszont a víz kijött :-))

Így az lett a sorsom hogy minden főzet után kiemeltem a zaccos részt , kidobtam a zaccot, elmostam, visszatettem , levettem a tetejét hogy száradjon, és mehetett is a következő darálás, kb 40 perc múlva…..

Mikor idejöttünk, feltűnt pár nap múlva hogy a hűtőnknek csak a fagyasztó oldala hűt és így a normál részben 12 fok van. Na ez kevés lesz ha jön a nagy meleg. Vasárnap volt és meleg…hívtuk a tulajt, aki hívott egy szerelőt, aki ki is jött megnézni. Azt mondja tuti hogy gáz kell bele. Oké telenyomta, elment , majd kérte hogy este hívjuk változott e a helyzet..

Változott. Mostmár a mélyhűtő is leengedett , és 15 fok volt mindenütt :-((((

Másnap jött a beosztott kétajtós szekrény aki azonnal vette a lapot és mondta… Madam the gas was too much  . mondom ha too much akkor csináljunk valamit , mert egész éjjel úgy ment mint a flex ebédidőben… Nem szóltunk egymáshoz amíg dolgozott, utána sem, de megcsinálta és mosolyogva ment el :-))

Jason mesélte hogy ment egy utasért a reptérre és látta hogy éjszaka egy nő gyalogol az út mentén egy bevásárló központ egyenruhájában, ahol tudjuk nincs járda.

Elvitte az utasokat a hotelbe és indult vissza a reptérre mikor látta hogy a Nő még mindig gyalogol. Megállt mellette és kérdezte nem kér e taxit. A hölgy mondta hogy csak pénteken kap fizetést és nem rég végzett. Jason az én szuper barátom  , mondta hogy na pattanjon be, és hazavitte…

Ha bevásárolni megyünk, már a szupermarket sorai között figyelnek az alkalmazottak és szólnak hogy melyik pénztárhoz menjünk, bepakolják dobozokba a vásárolt dolgokat, de katonás rendbe, nem csak bedobálva és kiviszik a kocsihoz, be a csomiba. Nyilván ad az ember  5-10 dollárt, de nagyon udvariasak. Mikor elöször voltam egyedül bevásárolni, velem nem volt szerencséjük , mert mire odajöttek én már bedobáltam mindent a szatyiba :-))) , ahogy otthon megszoktam!

Amikor megérkezett a sok csomagunk és tele voltam húsz üres dobozzal , jött a segítség. Én is akartam vinni hogy haladjunk a második emeletről, de nem engedte a helyi ember akit elsőre leszólítottam. 

Emlékeztek mikor előszőr eltévedtem a hegyen 27 fokban??? Akkor is egy helyi idös ember segített. Hozta az öreg szakadék kis teherautóját és bepattantam mellé.

Mikor megérkeztünk egy idős angol úr, aki itt lakik alattunk, azonnal szóba elegyedett velünk. Meséltük neki hogy most érkeztünk, senki nem vár, nincs kulcsunk, nem jött az ingatlanos, se a tulaj, de amíg megkaptuk a kulcsot a recepciótól, szóval tartott bennünket és mesélt , hogy kerültek ide…

Reggelente mikor futni vagy sétálni megyek kis Szávival, mindenki kedvesen mosolyog, köszönnek, ha nem futok kérdezősködnek , kik vagyunk, honnan jöttünk , imádják Szávikát.

Szóval itt ilyenek az emberek, borzasztó idegesítőek tudnak lenni a nyugodt , ráérős munkájukkal, életükkel, főleg nekem aki egy duracell nyuszi …..de borzasztó hálás vagyok nekik minden apró segítségért.