Az egész történet ott kezdődött hogy imádom a kagylókat. Imádom a partot , a piacokat és a kikötőket.
Mindenhonnan hoztam haza kagylókat , amerre csak tengerparton jártunk.
Persze ide is kihoztam őket , mondhatnátok hogy sivatagba homokot? De ezek az én emlékeim…
Amikor előszőr voltunk nyaralni a Kandúrral Brazíliába , amikor évekig a Francia Riviérán nyaraltunk a családdal, amikor a hatvan éves szülinapomon az egész családdal Sri Lankán voltunk, amikor elmentünk a világvégére Ausztráliába a kislányom utolsó turnéját megnézni….Portugáliába mennyi fésűkagylót szedtünk Lennyvel a gyönyörű vörös homokos parton….ez mind mind egy emlék. Ezeket nem hagyhattam otthon!

Itt is minden nap Szávikával két km-t sétálunk és labdázunk és futunk a part mentén . Itt is mindig találok valami kincset.
Hétvégente a Kandúr is itthon van, akkor együtt bóklászunk a hihetetlen fehér homokos parton mezítláb.
Az úgy volt hogy a Kandúr talált egy kis cápafogat és egy rák csontvázat , haza is hoztuk, kint vannak az erkélyen a reggeliző asztalon.
Minden hétvégén kb egy órát beszélgetünk a gyerekekkel, barátnékkal , sógornőmmel és az ikrekkel.

Gyorsan elújságolta a Kandúr Lennynek hogy mit talált a parton. Több se kellett a gyereknek, hogy “ Muttika elküldöd nekem postán???” , persze hogy elküldöm:-)))
Olyant ígérj a gyereknek amit meg is tudsz tartani.
Kerestem gyorsan egy postahivatalt és becsomagoltam, leszaladtam és becsöngetek. Nem úgy van az hogy bemész …..
Mondom szeretnék egy levelet küldeni Magyarországra. Ja itt csak nagy méretű csomagokat lehet feladni. Mi az nekem , nézem a következőt a Sandy beachen van, hívom Jasont, a kedvenc taxisomat és már indulunk is. Azt mondja a Sandy porton csak fiókposta van….
Itt már kezdtem görcsölni..de ő tud a Cable beachen egy normál postát, oda megyünk, 10km, had ketyegjen az az óra, ő is ebből él.
Hallelúja, parkoló hely is volt. Megint csengetünk, nehogy megzavarjuk a két postás kisasszonyt , nehogy váratlanul érje őket egy kuncsaft.
Ja itt csak bélyeg van, borítékot itt nem lehet kapni:-((((( Menjünk el a nemtom milyen store-ba és ott van boríték. A következő 800 métert gyalog tettük meg, nehogy ne legyen parkolóhely mire visszaérünk.
Nem úgy van hogy bemész és minden van !!
Hát persze hogy van boríték, de csak 100 darabos!!!! Bakker mit csinálok annyi borítékkal??? Mondom a Jasonnek , hogy a supermarketben nincs boríték??? Ja tényleg ott is van…vissza a szupermarketbe, 20 darabosat találtam , gyorsan beleraktam a kincseket ( cápafog, rák csontváz, tengeri szivacs, kicsi kagylók és mellé pár apróság egy gyereknek amit itt lehet kapni a környéken.
Boldogan megyünk vissza a postára, kérdezi az egyik nagyon ráérős tonna donna, hogy mi van benne. Elkezdeném sorolni, de Jason közbevág hogy szuvenír, Nehogy mondjam hogy cápafog mert bevisznek.
Ja hogy ez érték??? Akkor csak bent a Downtown-ban lehet feladni a Főpostán….
Látta az elkeseredettségemet Jason és mondja hogy holnapra megkérdezi hogy hogyan, mivel tudom legegyszerübben feladni a kis cumómat.
Reggel jön , hoz egy dupla matricás kitöltendő címkét, hogy ezt töltsem ki és ragasszam rá az eredeti borítékomra….heuréka, kitöltöm, ráragasztom, de nem Ragad !!!!! Celluxot hírben sem láttak..
Akkor már kibuktam, hogy egy nyavajás borítékot sem lehet innen feladni.
Jött a hétfő , és Jason ahogy minden reggel elvitte a Kandúrt a dolgozójába, majd visszajött értem, hogy most aztán a végére járunk.
Azt javasolta hogy a Fedex-el küldjem el, majdnem ugyanannyiba kerül. Jó , irány a Fedex taxival / 15km/
Megnézik , azt mondják ehhez bizony engedély kell!! Menjünk el a Kormányhivatalba, ott átvizsgálják hogy kivihető e a boríték tartalma, de ne ragasszam le, mert ellenőrzik.
Két nap lett volna , de Jason elővette a sármos mosolyát , mint Omar Sy és két óra múlva meg volt az engedély.

Másnap reggel vissza a Fedexbe. Leellenőrizték hogy meg van e a darabszám, nem tettem e mellé sunyin még valamit és elindult útjára a kis csomagom Lennykémnek.
Mondom a Jasonnek hogy nálunk a postán minden van…bemész és van levél, bélyeg, képeslap, távirat, pénzt tudsz feladni, vagy fogadni, csomagot is ott adjuk fel..
Erre mit mond???? Mekkora ötlet….kész vagyok:-))
Életem leghosszabb és legdrágább postázása volt a világ másik végéből de, ha a gyereknek ígérsz valamit, az mindig köteles vagy betartani…


Hozzászólás