Éjjel mikor megérkeztünk, szembesültünk vele hogy se, vizünk, se kávénk reggelre, de Szávikának még kaja sincs, nem hogy juti falat, ha megérkezik a hosszú út után.
Reggel elment a férjem dolgozni, bemutatkozni, én pedig elindultam vásárolni.
Egy magyar nő előtt nincs akadály…megnéztem a térképen merre induljak és a part mellett döntöttem, ott nem keveredhetek el.




Egy fél óra múlva beszélgetésbe elegyedtem a helyi emberekkel, merre találok üzletet. Nagyon kedvesen mondták hogy csak menjek előre, kb még másfél kilométer.
Mi az nekem, sportos csaj vagyok.
Feltűnt hogy sehol nincs járda. Kanyarog az út a part mentén, egy-egy sáv van, az is fordított közlekedéssel. Kapkodtam a fejem és kamikaze módjára egyik oldalról a másikra mentem át, ahogy én megítéltem a biztonságos közlekedésemet. Körülbelül másfél órát gyalogoltam a 27 fokba, állandóan dudáltak rám, közben újabb útba igazítást kaptam, hogy jó felé megyek. Egyszer csak megpillantottam a szupermarketet!!
Nagy volt a boldogság . Már azt sem tudtam menni ideje jövök, milyen távolságot tettem meg, de ideértem. Bent egy ajtónálló vár mindenkit, maszk, hőmérséklet mérés és már mehetsz is a vizedért.
Ha már ott voltam bevásároltam, bár még nem tudtam hogy viszem vissza.
Gondoltam üzenek a férjemnek, hogy küldje el értem a taxist, akivel reggel munkába ment. Mondta hogy kb fél óra. Mit nekem csomagokkal kint várni a meleg épület előtt, már számban éreztem a reggeli kávé ízét.
Megjött a taxis és az első kérdése az volt, hogy gyalog jött idáig Madame?? Fogta a fejét és sopánkodott, hogy ez nagyon veszélyes , máskor üzenjek neki . Kiderült hogy 6.5 kilométert jöttem vízért és kávéért és egy kis jutifalatért Szávikának. Rögtön küldte az elérhetőségét és a lelkemre kötötte hogy WhatsApp-on mindig küldjem el az elérhetőségemet és ő jön fél órán belül. Eljött velem még helyi sim kártyát venni, beüzemeltük és boldogan mentem haza.
Másnap a férjem talált a Google szerint egy közelebbi grocery-t :-))
Gyorsan letöltöttem és az útvonal szerint mentem. Persze megint belefutottam egy sokkal izgalmasabb túrába. Egy gyönyörű lakópark előtt mentem el, ahol bár is van és étterem. Megkérdeztem megint hogy jó felé megyek e, de nem nagyon kaptam visszajelzést, hogy jó az irány. De hát a Google azt mutatta már csak egy km. Egy idő után elfogyott az aszfaltos út és egy erdőn át vezetett tovább az irány. Tele volt szeméttel mint nálunk az erdők. Úgy látszik ez a jelenség mindenhol megtalálható. Már nagyon meleg volt , elég kilátástalan volt a helyzetem, de mentem mint a golyó.
Végre a címre érkeztem és amikor balra néztem hogy itt forduljak le, nem volt utca!!!
Egy építkezés volt. Álltam mint John Travolta a kereszteződésben, egyedül forogtam mint a ringlispil és itt éreztem hogy “ Mit keresek én itt??”

Találtam egy idős helyi arcot, malteros kanállal a kezében és kocsma angollal kommunikálva közölte hogy itt nincs és nem is volt soha fűszeres. De a Google ide küldött ember!!!
Elindultam visszafelé, valamerre. Eléggé el voltam keseredve, pedig aki ismer az tudja hogy masszív csaj vagyok. Kiabált utánam hogy “wrong road Madame.“
Láthatta az elkeseredésemet és a tanácstalanságomat, mert eldobta a malteros kanalat és előhozta a kis szakadék platós autóját, tele szerszámokkal, flexel , kaja maradékokkal, és betesséket az első ülésre. Csak azért nem bőgtem mert egy magyar nő tartja magát!!
Elmondta hogy helyi vállalkozó, kaptam egy szórólapot is ha szükségem lenne felújításra.
Elvitt a supermarketig ahol előző nap is voltam és megigértette velem hogy nem bóklászom egyedül a továbbiakban. Csuda aranyos volt.
Megint telefon a taxisnak. Mikor meglátott a bevásárló szatyrokkal , fogta a fejét hogy “ hogy megint itt van???”
Úgy tünik vigyáznak rám….
De megoldottam. Ekkor már siettem haza , mert Szávika érkezett.
Talán a következő héten már lesz autónk, így minden sokkal egyszerübb lesz.
Szuper nyugodt helyen lakunk, ami a legfontosabb, de itt nem ugrassz le egy gyufáért a kis boltba. Egyik oldalról 6.5 km , a másikról 7km.
A tanulság, ne higgy mindig a google-nek sem!!

Hozzászólás